avagy a bárányhimlő és szövődményei. A babahordozáshoz ugyan nem sok köze van, de mivel itt zömmel kisbabás, kisgyerekes anyukák olvastok, talán titeket is érint, érinthet a felvetett téma. Voltak bárányhimlősek a gyerekeitek? Hogyan viselték, hogyan viseltétek? Mit gondoltok róla? Oltassunk ellene, ne oltassunk? Vitaindítónak szánom ezt a bejegyzést, kíváncsi vagyok a véleményetekre!
Rékám május elsején pöttyösödött meg. Szombat este azzal feküdt le, hogy nagyon fázik (jelzem, jó meleg volt már akkor is), vasárnap reggel kb. 15 kiütéssel ébredt, amiből aztán egy-két nap alatt közel 100 lett. Láza nem volt, egyetlen gondot - a kötelező bent ülésen túl, amibe majd' belezakkantunk - a viszketés jelentette. Ezt azzal a bizonyos fehér, mentolos gyógyszertári rázókeverékkel próbáltuk orvosolni, számtalanszor beecseteltük a pöttyöcskéket, amik aztán szépen bepörkösödtek, és elkezdtek lehullni. Egy hét kemény házi őrizet után elkezdtünk lassan kimerészkedni a házból (kéretik számolni egy egészséges kétévessel is, aki szintén nagyon kivágyott a négy fal közül!), eleinte csak rövidebb sétákra, aztán hosszabbakra is, és vártuk, hogy Jankán mikor jelennek meg az első pöttyök. Réka hamar és könnyen gyógyult, egyetlen sebhelye sem maradt, két hét után boldogan ment vissza az oviba. Ekkor már úgy hittem, Janka megúszta.
Május 14-én derült ki, mégsem. Először csak 4 hólyag jelent meg rajta, két napig azt gondoltam, de jó, neki sokkal könnyebb lesz. Aztán jött még egy hullám, és még egy, az ötödik napra már közel százszor annyi pöttye lett mint az első napon: hólyagok voltak az arcán, a haja közt, a nyelvén, a talpán. Ráadásul akkor már brutális hőség volt a lakásunkban (és persze, kint is... de hát folytatódott a szobafogság), amitől aztán még nehezebben viseltük mind a viszketést, mind pedig az itthon ülést, nem tudtunk aludni...
A fehér ecsetelőt lecseréltük közben, miután mindenütt azt olvastam róla, hogy többet árt(hat), mint használ, Janka hólyagjait kevés mandulaolajba csepegtetett teafa olajjal kenegettük. Hamar pörkösödtek, de a kis csaj két éves fejével nem lehetett igazán megbeszélni, hogy nem tesz jót nekik a vakargatás. Így aztán leszedett egy párat, látszik is. Egy lyukacska a pocakján, egy a hátán, egy egészen picike a bal szemöldöke fölött... de azt mondtam, ennél nagyobb problémája soha ne legyen. Rendbejött ő is, nagy kő lehullt, happy end, egészen június 7-ig.
Amikor is Janka belázasodott, 38 fokos lázzal ébredt a délutáni pihenője után. Éjszaka még magasabbra kúszott a láza, reggelre lement, napközben újra belázasodott, minden egyéb tünet nélkül. Szerdán szülinapi piknikre mentünk, vittem őt is, persze - na, itt viszont kapcsolódik a babahordozáshoz a történet!* - látszólag nem volt komoly, bár szelídebb, bújósabb volt, mint általában. Miután hazajöttünk, egy pillanatra az volt az érzésem, kicsit mintha gond van a járásával, de hamar elhessegettem, és egyébként is korán feküdt a szokásoshoz képest, nem nagyon állt módomban analizálgatni. Másnap délelőtt viszont beigazolódott: valóban gond van a gyerek járásával. Is. Lázas volt, nem evett, nem ivott, csak és kizárólag anyatejet, és mintha merevebb lett volna kicsit a jobb lába, mintha bizonytalanabbul lépett volna vele, mintha... Gyorsan konzultálnom kellett valakivel, homeopata doktornőnket hívtam fel. Azt mondta, látni szeretné, de várjunk még egy napot, hátha lejjebb megy a láza (ez volt a 3. lázas nap). Ez volt délelőtt valamikor, délben Janka már alig tudott járni. Visszahívtam a doktornőt, hogy mégis inkább ma vinném, ekkor már rendesen aggódtam. 39,7 fokos lázzal vittem el hozzá Jankát a délutáni alvása után, aki akkor már jórészt csak vegetált, ő alaposan megvizsgálta, megnézegette, kikérdezett a legapróbb részletekig, majd arra jutott, hogy valószínűleg a bárányhimlő szövődményéről van szó. Nem ijesztett meg, és ezért végtelenül hálás vagyok neki, egy fajta golyócskát és gemoterápiás cseppeket írt neki. Másnapra jelentősen javult Janka járása, ekkor - tökéletes időzítéssel - egyéb részleteket is megtudtunk: ez a szövődmény 4000 esetből egyszer fordul elő, akut cerebelláris ataxiának hívják, és ha nem homeopata orvoshoz viszem a gyereket, nagy valószínűséggel gerinccsapolásra küldtek volna vele (!!), és erős antibiotikumos kezelésnek vetették volna alá. (Na, itt állt volna meg az én egyébként ösztönösen nyugodt anyai szívem...!)
Janka pénteken még lázas volt, így vittem haza Csíkszeredába, és - családom heves tiltakozása ellenére - ki a Szűzanyához, a pünkösdi búcsúra... ahol ráadásul jól megáztunk. De a gyereknek azóta nincs láza, rendben a járása is, és némi sértődősséget leszámítva teljesen jól van!
Megtette a hatását az 5 nap magas láz (egy pillanatig sem csillapítottam, csak vigyáztam rá, nagyon), a homeopátiás golyócskák és a Gondviselés is, hála Isten. Én most azon filózom, mi lett volna, ha beadom a gyereknek a háziorvosunk által javasolt Nurofent és Paracetamolt, ha hozzá viszem el Jankát, ha antibiotikum kúrára fogják...
A bárányhimlő szövődményeiről bővebben
itt olvashattok, és ha valakinek volt hasonló tapasztalata, örülnék, ha megosztanátok velünk is. Akinek még nem voltak himlősek a gyerekei, annak hasznosak lehetnek ezek az információk- én örültem volna, ha tudok ezekről a dolgokról.
Anno javasolta a bárányhimlő elleni oltást a gyermekorvosunk, de nem engedtem beoltani a gyerekeimet.
Nem vagyok oltáspárti, én valószínűleg ezen tapasztalatok birtokában is elutasítanám az oltást, de szeretném, ha tudnátok róla, hogy ilyen is van!
*Egy lázas gyerek hordozása pedig extrém nyári sportnak számít! Odakint árnyékban 32 fok, a gyerek éget... de egyetlen pillanatra sem tettem volna le, és úgy érzem, jól döntöttem. Happy end... remélem! :)
