"Hordozza, aki akarja..." címmel jelent meg a napokban egy
buta cikk a kismamaruha.net-en, szerzője
Rindt Kata, a Családinet.hu "szakértője".
Íme egy korrekt válasz Suba Mónika pszichológus, ClauWi babahordozási tanácsadó tollából:
A babakocsi napjainkba
úgy épült be a megvásárolandók listájába, mintha nélküle
már nem is lehetne gyereket felnevelni. Pedig sokunkat már a
látvány is rémiszt, sőt még rengeteg érvet is találunk ellene.
Aki akarja, tologassa, a magam részéről az az őszinte válasz:
soha...
Nem jut eszembe olyan
szituáció, amelyben a hordozókendő vagy egy más, jól
megválasztott, megfelelő hordozóeszköz kényelmetlen lenne:
leugrani a boltba vagy a postára, ami nem akadálymentesített
–ilyenkor kimodottan áldás ha kéznél van egy. Egyszerűbb,
gyorsabb vinni benne a gyereket, nem is beszélve milyen kényelmesen
lehet altatni is benne. A hordozókendőt nem emlithetjük egy napon
a babakocsival, ha benne tologatunk nem teszünk jobbat sem a
babával, sem magunkkal.
Gyenge érvek láncolatát
sorolom fel a babakocsival kapcsolatban, melyekre józan paraszti
eszünkre hallgatva azonnal megtalálhatjuk az ellenérveket:
1. újabban igy
csinálják, sőt manapság ez a divat ...
Igen, régen, másént
volt, de manapság nem régen élünk. Ma, amikor sokan ahelyett,
hogy a gyerekünket nevelnénk otthon, inkább az irodákban
számítógép előtt görnyednek, mozgásszegény életet élnek,
sőt ,ők azok akik hátát/gerincét manapság már a szoptatás
során megnövekedett mellek is kikezdik és szintén ők azok, akik
úgy gondolják, kényelmesebb a napról napra gyarapodó gyereket
babakocsiban tologatni. Arra viszont nem gondolnak, hogy csak maga a
babakocsi (a könnyű kategória) 8-9 kg és azt bizony számtalan
helyen meg kell emelni... Ez az egy gerincük van, nem árt rá
vigyázni…
Az embereket gyerek
nélkül is nehéz rávenni a sportra, a mozgásra, hogy gerincüket
karban tartsák. A legtöbb nő alapjáraton görbe, mint a kifli –
nem biztos, hogy szüksége van plusz kilók cipelgetésére.
Európában élünk, ahol
a nők már lány koruktól fogva az tanulják, hogy anyává válni,
gyereket szülni, nevelni mártiromság, csak külső segitség,
segédeszközök igénybevételével lehet – pl. gyerekneveléssel
kapcsolatos könyvek sokasága, babakocsi, cumisüveg –
elengedhetetlen kellékei a gyereknevelésnek. Egyeseknek mindegy,
hogy az anyamell helyett cumisüvegből táplálják a gyereket,
hiszen igy könnyebb a kényelmes járdákon a babakocsit is eltolni.
Nem tudom kihagyni az
afrikai és a magyar klíma közötti különbségeket. Most, hogy
előkerült a nagykabát elgondolkodtat: vajon nem fázik meg a
gyerek overállban és babakocsiban?
Természetesen az is
felmerül, ha már hordozó, akkor hogy kössük fel a kendőt, hogy
jó legyen? Ha elé, akkor érdemes befektetni egy hordozótakaróba,
ha alá, akkor biztos, hogy sem anya, sem baba nem fázik meg
egykönnyen. Arról nem is beszélve, hogy igy télen is könnyen
mozoghatunk, bárhova eljutthatunk a gyerekkel is. Akárhonnan nézem,
csak kényelmesebb…
2. azt mondják, nem árt
a gerincnek...
A jól megválasztott
hiper-szuper babakocsik és kókuszmatracos gyerekágyak világában
én elgondolkodnék a következőkön:
„Egy kis
elmélet a gerincfejlődésről
Egy csecsemő
gömbölyű gerinccel születik (azaz C alakú, vagyis a gerinc
"egész kifozisban" van). A baba gerince pont ugyanúgy
gömbölyű mint az édesanyja hasában volt.
Viszont nekünk
felnőtteknek kettős S alakú a gerincünk. A gerinc fejlődés
aminek során a C alakú gerinc kettős S alakú lesz három lépésből
áll és kb. egy évig tart.
Az első
felegyenesedés kb. 6 hetesen történik, mikor a baba hason fekve
képes hosszabb ideig tartani a fejét. Ezt nyaki (cervikális)
szakasz lordózisnak (vagy homorulatnak) hívják. A hét nyaki
csigolya előre és felfele "nyújtózik". A következő
fokozat a háti (torakális) szakasz kifózisa. A 12 háti csigolya
felfele és hátra nyújtózik. Ez a felegyenesedés akkor van
lezárva, ha a gyerek önállóan fel tud ülni. Ez ritkán van a
hetedik hónap előtt, inkább a nyolcadik/kilencedik élethónapban
történik meg.
Az utolsó
felegyenesedés az ágyéki szakasz lordózis, amikor az ágyéki
csigolyák felegyenesednek. A gyerek ilyenkor elkezdi állásba
felhúzni magát és gyakorolja a járást. A gerinc felegyenesedése
akkor van lezárva, ha a gyereke önállóan jár.
A
csípőfejlődésről
A csípőfejlődésnek
az az ideális, hogy mérsékelt terpeszben (kb. 80-90° szög a
combok között) és erősen felhúzott térdekkel (combcsontja és
lábszárcsontja közti fok kb. 110-120° ) legyen a baba.
Ebben
a pózban a combcsont fejek az ízületi vápa központjában
gyakorolnak nyomást és nem a még puha hátsó és felső részeibe,
amik még porcosak. Így a combcsont fej és az ízületi vápa közti
szalagok is ellazulnak és nem feszülnek túl. Továbbá a
combcsontnyak és az ízületi vápa minden része egyenletesen van
megterhelve, ami a csontok középrészei egészséges
fejlődésének alapfeltétele.
Miért nem jó a
kiegyenesített gerinc?
A gerinc és a
medence a csípőízülettel a iliosacralis ízülettel van
összekötve. Emiatt a gerinc minden mozdulata hatással van a
medence mozdulataira. Mint ahogyan a szakirodalomban (Büschelberger,
Fettweis) is olvasható, az optimális lábtartáshoz (erősen
felhúzott lábak, mérsékelt terpesz) feltétlenül szükséges a
gerinc gömbölyödése (és vice versa). Ha a gyerek a gerinc
fejlődési szintjéhez megfelelően tud gömbölyödni, akkor
a medence kissé előre dől és lehetővé teszi a lábak ideális
tartását. Viszont ha a gyereke háta egyenes (vagy akár hiper
lordozisba kerül), akkor a medence inkább hátra billen és a lábai
már nem maradnak az optimális békapózban.
Egy erősebb gyerek
esetleg képes arra, hogy magától tartsa ezt a pózt, de ha
elalszik ellazulnak az izmok és az ő lába is elkezd lógni.”
3. az anya-gyerek
kapcsolat, meg „ne kapassuk fel”…
Ha belegondolok, hogy
életünk folyamán hány, meg hány ponton ronthatjuk el az
anya-gyerek kapcsolatot, akkor legalabb az elején igykeznék jól
megalapozni. Nem gondolom, hogy egy kisbabának arra volna szüksége,
hogy örökké kiságyban vagy babakocsiban legyen, megfosztva a
testközelség elemi igényétől... Mi sem bizonyítja jobban: meg
kell tanitani a piciket egyedül, a kiságyban elaludni, a legtöbben
sirnak, nem érzik egyedül biztonságban magukat .
Miért ne lehetne magamra
kötözni és saját ágyamban/magamon altatni, békén hagyni? Nem
gondolom, hogy javítana az anya-gyerek kapcsolatának ápolásában,
akkor, amikor ülök a számítógép előtt vagy tolom a porszívót
és a gyerek a közelemben üvölt. Neki az ilyen felnőttes teendők
alatt is szüksége van az állandó kontaktusra. Én is szeretek
valakihez odabújva, csendben, nyugalomban aludni. Nekik méginkább
szükségük van a testkontaktusra, hogy biztonségban érezzék
magukat – a kisbabák esetén ez az alvás ideje alatt is igy van.
Az éjszaka a nap kb. felét teszi ki, az együttalvás meg a
hordozás éjszakai párja.
Persze, persze napi
fél-negyed órára a babakocsinak meg van a praktikus szerepe. Bármi
is legyen, de lehetőleg NE kenguruba tegyük a gyereket.
Ugyanakkor amíg önállóan nem tud ülni, eszembe sem jutna nekem
sem ültetni. Ez szerintem sem egészséges. Még szerencse,
hogy a hordozókendőben a baba pontrol pontra meg van támasztva,
tehát nem ÜL.
Azt is elfogadom, hogy ha
valaki mértékkel használja a babakocsit, abban semmi rossz nincs.
Azonban, hogy az
anya-gyerek kapcsolat kialakításának alapjaként kezeljék… És
erre modern kultúrák szokásait hozzák meggyőző érvnek ...
hááát nem tudom... A kétkedőknek ajánlom Nyitrai Erika Az
érintés hatalma c. könyvét...
Suba Mónika
